Jakab 1, 1-18.

1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,

3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.

4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 

5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 

7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 

8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 

10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.

11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.

12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 

14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.

15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 

16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 

17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 

18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Zsoltárok 37, 3.

Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.