Ezékiel 39, 1-10.
1 Te pedig, emberfia, prófétálj Gógról, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened támadok, Góg, aki Rós, Mesek és Túbal fejedelme vagy!
2 Irányítlak és vezetgetlek, elhozlak a messze északról, és Izráel hegyeire viszlek.
3 Kiütöm az íjat bal kezedből, és kiverem a nyilakat jobb kezedből.
4 Izráel hegyein fogsz elesni valamennyi csapatoddal és a veled levő népekkel együtt; mindenféle ragadozó madárnak és mezei vadnak adlak eledelül.
5 A harcmezőn esel el; én megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr.
6 Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
7 Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor majd megtudják a népek, hogy én, az Úr, Izráel Szentje vagyok!
8 Eljön ez, és megtörténik – így szól az én Uram, az Úr –, ez az a nap, amelyről beszéltem.
9 Akkor Izráel városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, a nagy és kis pajzsokat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és hét évig tüzelnek velük.
10 Nem kell fát hordaniuk a mezőről, az erdőből sem kell vágniuk, mert a fegyvereket használják tüzelőnek. Kifosztják fosztogatóikat, és prédát szereznek prédálóiktól – így szól az én Uram, az Úr.
Zsidók 5, 8-10.
Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.