Zsoltárok 119, 129-136.

129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. 

130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. 

131 Kinyitom számat, és csak sóhajtozom, úgy vágyódom parancsolataid után. 

132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet. 

133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. 

134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. 

135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!

136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet. 

János 15, 4.

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.