Zsoltárok 119, 145-152.

144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek! 

145 Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, Uram! És én megfogadom rendelkezéseidet. 

146 Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet. 

147 Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. 

148 Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. 

149 Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! Uram, döntéseiddel éltess engem! 

150 Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak. 

151 De te is közel vagy, Uram, és minden parancsolatod maradandó. 

152 Régóta ismerem intelmeidet, örök időkre megszabtad azokat. 

János 14, 1.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!