Zsidók 7, 1-10.

1 Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta.

2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya. 

3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.

4 De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. 

5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. 

6 De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. 

7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 

8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. 

9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 

10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

Zsoltárok 119, 11.

Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.