Példabeszédek 6,1-19.

1 Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, 

2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 

3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat! 

4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! 

5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! 

6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!

7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 

8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 

9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 

10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:

11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.

12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, 

13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet.

14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. 

15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. 

16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: 

17 a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek,

18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak,

19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.

Máté 5, 7.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.