Példabeszédek 7, 1-20.

1 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! 

2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!

3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!

4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, 

5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.

6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, 

7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.

8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, 

9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. 

10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. 

11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, 

12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.

13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: 

14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, 

15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! 

16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; 

17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. 

18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! 

19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, 

20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. 

Márk 11, 24.

Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.