Példabeszédek 11, 1-17.

1 A hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli.

2 Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. 

3 A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. 

4 Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól.

5 A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. 

6 A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. 

7 Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is.

8 Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut.

9 Tönkreteszi szavaival felebarátját az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek. 

10 Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán.

11 A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. 

12 Kigúnyolja felebarátját az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. 

13 A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.

14 Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.

15 Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást.

16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. 

17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 

Márk 8, 29.

Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.