Példabeszédek 14, 1-17.

1 Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le.

2 Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. 

3 A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. 

4 Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. 

5 Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél.

6 Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. 

7 Térj ki az ostoba útjából, mert nem szerzel ajkáról tudást!

8 Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobát pedig rászedi saját bolondsága. 

9 A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. 

10 A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.

11 A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrának lakói virulni fognak.

12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.

13 Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. 

14 A romlott szívű azt kapja, amit megérdemel, meg a jó ember is tettei gyümölcsét.

15 A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. 

16 A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. 

17 A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik.

Lukács 4, 18-19.

„Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”