Példabeszédek 15, 1-17.

1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.

3 Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.

4 A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket. 

5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást.

6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét. 

7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. 

8 A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli.

9 Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. 

10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. 

11 A halál és az enyészet helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!

12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. 

13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.

14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. 

15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. 

16 Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.

17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.

Filippi 3, 9.

Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján.