Példabeszédek 19, 10-29.

10 Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. ^ú 

11 Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.

12 Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat.

13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.

14 A ház és a vagyon apai örökség, de az Úrtól van az okos feleség.

15 A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.

16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal.

17 Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.

18 Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!

19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja. 

20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! 

21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.

22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.

23 Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem. 

24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.

25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét.

26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.

27 Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz okos tanítások nélkül! 

28 A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot. 

29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.

Efézus 4, 1-3.

1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 

2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,

3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.