Példabeszédek 26, 1-14.

1 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. 

2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. 

3 Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. 

4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! 

5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. 

6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. 

7 Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába. 

8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. 

9 Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. 

10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel. 

11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

13 Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!

14 Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán. 

1.Thessalonika 5, 8.

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.