Zsoltárok 120, 1-7.

1 Zarándokének. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 

2 Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől! 

3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? 

4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! 

5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! 

6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. 

7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.

Ap.Csel. 4, 29-31.

Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által. Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.