Zsoltárok 131, 1-3.

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. 

2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. 

3 Bízzál, Izráel, az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Ap.Csel. 5, 27-29.

27 Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé, és megkérdé őket a főpap, 

28 mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé, betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.

29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.