Zsoltárok 132, 1-18.

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról, 

2 aki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: 

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel hálónyoszolyámba,* 

4 nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert, 

5 míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot.

6 Ímé, hallottunk róla Efratában, rátaláltunk Jaar térségein. 

7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8 Indulj, Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12 ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem.

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel, 

16 papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket* szerzek az én felkentemnek.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

1.Korinthus 2,5.

A ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.