Jób 3, 1-8.

1 Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

2 Megszólalt Jób, és ezt mondta: 

3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant! 

4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár! 

5 Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé! 

6 Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába! 

7 Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás! 

8 Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.

1.Korinthus 4, 4.

Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik.