Jób 3, 9-26.

9 Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait, 

10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot! 

11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? 

12 Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? 

13 Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna 

14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, 

15 vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat. 

16 Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra? 

17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. 

18 A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját. 

19 Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától. 

20 Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett, 

21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,

22 akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt; 

23 az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat? 

24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. 

25 Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem. 

26 Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.

1.Péter 4, 8.

Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.