Jób 7, 1-11.

1 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé! 

2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, 

3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. 

4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. 

5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra. 

6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. 

7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. 

8 A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok. 

9 Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. 

10 Nem tér vissza többé a házába, lakóhelyén sem tudnak róla többé.

11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.

János 16, 23-24.

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen!