Jób 12, 1-11.

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 

2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? 

3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? 

4 Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen!

5 A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! 

6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. 

7 Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! 

8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 

9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? 

10 Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke.

11 Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt?

Máté 6, 25.

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?