Jób 15, 1-16.
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3 Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.
5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
6 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.
7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8 Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
10 Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12 Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,
13 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
Efézus 2, 8-9.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
