János 11, 1-44.

1 Volt pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából.

2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére, Lázár beteg volt, aki megkente az Urat kenettel, és a hajával törölte meg annak lábait.

3 Elküldtek azért a testvérek őhozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 

4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. 

5 Szereti pedig Jézus Mártát és annak nőtestvérét és Lázárt. 

6 Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt. 

7 Ezután aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába! 

8 Mondták neki a tanítványok: Mester, most akartak téged megkövezni a júdabeliek, és újra odamégy?

9 Jézus így felelt: Avagy nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 

10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 

11 Ezeket mondta, és ezután így szólt: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felkeltsem őt. 

12 Mondták azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 

13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 

14 Ekkor azért nyíltan monda nekik Jézus: Lázár meghalt. 

15 És örülök, hogy nem voltam ott, tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá! 

16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek* is mondtak, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele! 

17 Elment azért Jézus, úgy találta, hogy az már négy napja sírban volt. 

18 Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; 

19 És a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől. 

20 Márta azért, amint hallotta, hogy Jézus elött, elébe ment, Mária pedig otthon ült. 

21 Mondta azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 

22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 

23 Mondta neki Jézus: Feltámad a te testvéred. 

24 Mondta neki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

25 Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él. 

26 És aki csak él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? 

27 Mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jött.

28 És amint ezeket mondta, elment, és titkon szólította az ő testvérét, Máriát, mondta: A Mester itt van, és hív téged. 

29 Mihelyt ez hallotta, felkelt hamar, és hozzá ment. 

30 Jézus pedig nem ment még be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta elébe ment. 

31 A zsidók azért, akik ővele otthon voltak, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hamar felkelt, és kiment, utána mentek, ezt mondták: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. 

32 Mária azért, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátták őt, az ő lábaihoz estek, mondták neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. 

33 Jézus azért, amint látta, hogy az sír, és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsult lelkében, és igen megrendült. 

34 És mondta: Hová helyeztétek őt? Uram, gyere, és lásd meg! 

35 Könnyekre fakadt Jézus. 

36 Mondták azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt! 

37 Némelyek pedig azt mondták közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 

38 Jézus pedig újra felindulva magában, odament a sírhoz. Az pedig egy üreg volt, és kő feküdt rajta. 

39 Mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Mondta neki a megholtnak nőtestvére, Márta: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 

40 Mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? 

41 Elvették azért a követ onnan, ahol a meghalt feküdt. Jézus pedig felemelte szemeit az égre, és mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. 

42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 

43 És mikor ezeket mondta, fennszóval kiáltotta: Lázár, jöjj ki! 

44 És kijött a meghalt, lábain és kezein kötelekkel megkötözve, és az arca kendővel volt leborítva. Mondta nekik Jézus: Oldozzátok el őt, és hagyjátok menni! 

45 Sokan hittek azért őbenne a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amiket cselekedett.

5.Mózes 1, 30-31.

Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára. A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre.