Jób 16, 1-11.

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 

2 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 

3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 

4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 

5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 

6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 

7 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 

8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 

9 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 

11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.

Lukács 6, 27-31.

De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek! Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak! Aki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se! Mindennek pedig, aki tőled kér, adj, és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza! És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal!