Jób 16, 12-22.

12 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem.

13 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 

15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 

16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 

17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 

18 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 

19 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 

20 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 

21 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 

22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

Ap.Csel. 18, 10.

Mert én veled vagyok, és senki sem támad rád, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a városban.