Jób 24, 1-17.

1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 

2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 

4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni. A puszta ád nékik kenyeret fiaik számára. 

6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 

7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 

8 A hegyi zápor csurog le róluk, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 

9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. 

11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjúhoznak. 

12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 

13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, útjait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 

14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám! És arcára álarcot teszen.

16 Setétben tör be a házakba, nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 

17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 

Máté 13, 47-48.

Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.