Ap.Csel. 2, 1-13.

1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.

2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. 

3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. 

4 És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk. 

5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 

6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság, és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 

7 Álmélkodnak pedig mindnyájan, és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? 

8 Mi módon halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? 

9 Pártusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,

10 Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Ciréné mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,

11 krétaiak és arabok halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 

12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni? 

13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Jóel 2, 28-32.

28 És lesz azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.

29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. 

30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 

31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.

32 De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, amint megígérte az Úr. És a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!