Jób 27, 1-10.

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 

2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 

3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 

6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 

8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül?

10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

1.Korinthus 6, 17.

Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.