Jób 31, 16-28.

16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,

17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, 

18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, 

19 ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, 

20 ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, 

21 ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, 

22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! 

23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. 

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, 

25 ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, 

26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,

27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, 

28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.

János 14, 27.

Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!