Jób 36, 26-34.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! Esztendeinek száma sem nyomozható ki. 

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, 

28 amelyet a fellegek özönnel öntenek és hullatnak le temérdek emberre. 

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? 

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. 

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. 

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Az ő dörgése ád hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. 

34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

János 15, 13.

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.