Jób 37, 1-13.

1 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését és a zúgást, amely az ő szájából kijön! 

2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. 

4 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgyhogy nem érthetjük. 

5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a záporesőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok!

6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. 

7 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. 

8 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. 

9 Isten lehelete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. 

11 És az körös-körül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. 

12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. 

13 Vedd ezt füledbe, Jób, állj meg, és gondold meg az Istennek csudáit!

Máté 4, 19.

Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.