Példabeszédek 19, 10-29.
10 Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. ú
11 Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.
12 Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat.
13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.
14 A ház és a vagyon apai örökség, de az Úrtól van az okos feleség.
15 A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.
16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal.
17 Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.
18 Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!
19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja.
20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!
21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.
22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.
23 Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.
24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.
25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét.
26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.
27 Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz okos tanítások nélkül!
28 A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot.
29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.
Efézus 4, 1-3.
1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
