Jób 15, 1-16.

1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 

2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? 

3 Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? 

4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. 

5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 

6 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. 

7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 

8 Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? 

10 Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. 

11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? 

12 Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, 

13 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? 

14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? 

15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.

16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

Efézus 2, 8-9.

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.